A biomassza fogalma
A biomassza fogalma nem teljesen egységes. Biomasszán, illetve egyes csoportjain a következőket értjük.
– Elsődleges biomassza: természetes vegetáció, szántóföldi növények, erdő, rét, legelő, kertészeti növények, vízben élő növények.
– Másodlagos biomassza: állatvilág, gazdasági haszonállatok, az állattenyésztés fő termékei, melléktermékei, hulladékai.
– Harmadlagos biomassza: biológiai eredetű anyagokat felhasználó iparok termékei, melléktermékei, hulladékai, emberi települések szerves eredetű hulladékai.
Biomassza különböző típusú szerves anyagokból származik: magas energiatartalmú (cukrot, olajos magvakat tartalmazó) növényekből és erdészeti, mezőgazdasági, háztartási hulladékot is tartalmazó városi hulladékból. A biomassza felhasználható fűtésre, elektromosság termelésére és a közlekedésben bioüzemanyagként.
A biomassza felhasználásának előnyei
A szennyezőanyag-kibocsátás az éves (vagy néhány éves) ciklus része, hiszen a fűtésre vagy üzemanyagként eltüzelt biomassza égése során az előző esztendőben (illetve a növény növekedése során) megkötött üvegházhatású-gázokat bocsátja a légkörbe, ily módon CO2 semleges, tehát használata alkalmas a globális éghajlatváltozás fékezésére.
A biomassza felhasználásával jelentősen csökkenthető az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása. Az égetésekor felszabaduló széndioxidot ugyanis ellensúlyozza annak a széndioxidnak a mennyisége, amit a növény növekedése során megkötött. Mindazonáltal a tényleges nettó üvegházgáz (ÜHG) kibocsátás csökkentés függ a termesztés és az üzemanyaggyártás módjától.
A biomassza energia hasznosításának az alapja az égés, amely hőenergia felszabadulással járó folyamat.
Biomassza energiaforrásnak az alábbiak tekinthetők:
– mezőgazdasági termények melléktermékei, hulladékai (szalma, kukorica-szár/csutka, stb.)
– energetikai célra termesztett növények (repce, cukorrépa, különböző fafajok)
– állati eredetű biomassza (trágya, stb.)
– erdőgazdasági és fafeldolgozási melléktermék illetve hulladék (fa apríték, nyesedék, forgács, fűrészpor, háncs, stb.)
A biomassza, mint energiahordozó jellemzői:
– megújulása a fotoszintézisnek köszönhető
– az energia tárolása az által valósul meg, hogy a fotoszintézis során a növényekben létrejövő szerves anyagokban kémiai energia formájában raktározódik el a napfény energiája
– az energetikai hasznosítást úgy lehet megvalósítani, hogy nem növeljük a légköri szén-dioxid mennyiségét
– nagyban elősegíti az ásványkincsek megőrzését
– jelentősen kisebb a káros anyag emisszió (CO2, CO, SO2, CxHx) a fosszilis energiahordozókhoz képest
– az élelmiszer-túltermelés következtében felszabaduló földterületek reális alapot adnak a racionális hasznosításnak
– kedvező hatással van a vidékfejlesztésre, a munkahelyteremtésre
A biomassza, mint energiaforrás a következőképpen hasznosítható:
Közvetlenül:
– tüzeléssel, előkészítés nélkül, vagy előkészítés után
Közvetve:
– kémiai átalakítás után (cseppfolyósítás, elgázosítás), folyékony üzemanyagként vagy éghető gázként
– alkohollá erjesztés után üzemanyagként
– növényi olajok észterezésével biodízelként
– anaerob fermentálás után biogázként.
A biomassza energiahordozók kis- és közepes teljesítményű decentralizált hő- és villamos energiatermelésre, valamint motorhajtóanyagként hasznosítható viszonylag alacsony energiasűrűsége miatt.
A biomassza tüzelésre használásakor az egyik legfontosabb a fa fűtőértéke, ami függ a víztartalmától, valamint a fafajtól is.
A biotüzelőanyagok elégetése ritkán történik eredeti formájukban, fajtától függően előkezelést igényelnek, például: darabolás (aprítás, őrlés, szecskázás), tömörítés (bálázás, pogácsázás, pelletálás). A brikettálást, valamint a pelletálást általában szárítás követi, hiszen