Biomassza-kazán

A biomassza fogalma

A biomassza fogalma nem teljesen egységes. Biomasszán, illetve egyes csoportjain a következőket értjük.

Elsődleges biomassza: természetes vegetáció, szántóföldi növények, erdő, rét, legelő, kertészeti növények, vízben élő növények.

Másodlagos biomassza: állatvilág, gazdasági haszonállatok, az állattenyésztés fő termékei, melléktermékei, hulladékai.

Harmadlagos biomassza: biológiai eredetű anyagokat felhasználó iparok termékei, melléktermékei, hulladékai, emberi települések szerves eredetű hulladékai.

Biomassza különböző típusú szerves anyagokból származik: magas energiatartalmú (cukrot, olajos magvakat tartalmazó) növényekből és erdészeti, mezőgazdasági, háztartási hulladékot is tartalmazó városi hulladékból. A biomassza felhasználható fűtésre, elektromosság termelésére és a közlekedésben bioüzemanyagként.

A biomassza felhasználásának előnyei

A szennyezőanyag-kibocsátás az éves (vagy néhány éves) ciklus része, hiszen a fűtésre vagy üzemanyagként eltüzelt biomassza égése során az előző esztendőben (illetve a növény növekedése során) megkötött üvegházhatású-gázokat bocsátja a légkörbe, ily módon CO2 semleges, tehát használata alkalmas a globális éghajlatváltozás fékezésére.

A biomassza felhasználásával jelentősen csökkenthető az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása. Az égetésekor felszabaduló széndioxidot ugyanis ellensúlyozza annak a széndioxidnak a mennyisége, amit a növény növekedése során megkötött. Mindazonáltal a tényleges nettó üvegházgáz (ÜHG) kibocsátás csökkentés függ a termesztés és az üzemanyaggyártás módjától.

A biomassza energia hasznosításának az alapja az égés, amely hőenergia felszabadulással járó folyamat.

Biomassza energiaforrásnak az alábbiak tekinthetők:

– mezőgazdasági termények melléktermékei, hulladékai (szalma, kukorica-szár/csutka, stb.)

– energetikai célra termesztett növények (repce, cukorrépa, különböző fafajok)

– állati eredetű biomassza (trágya, stb.)

– erdőgazdasági és fafeldolgozási melléktermék illetve hulladék (fa apríték, nyesedék, forgács, fűrészpor, háncs, stb.)

A biomassza, mint energiahordozó jellemzői:

– megújulása a fotoszintézisnek köszönhető

– az energia tárolása az által valósul meg, hogy a fotoszintézis során a növényekben létrejövő szerves anyagokban kémiai energia formájában raktározódik el a napfény energiája

– az energetikai hasznosítást úgy lehet megvalósítani, hogy nem növeljük a légköri szén-dioxid mennyiségét

– nagyban elősegíti az ásványkincsek megőrzését

– jelentősen kisebb a káros anyag emisszió (CO2, CO, SO2, CxHx) a fosszilis energiahordozókhoz képest

– az élelmiszer-túltermelés következtében felszabaduló földterületek reális alapot adnak a racionális hasznosításnak

– kedvező hatással van a vidékfejlesztésre, a munkahelyteremtésre

A biomassza, mint energiaforrás a következőképpen hasznosítható:

Közvetlenül:

– tüzeléssel, előkészítés nélkül, vagy előkészítés után

Közvetve:

– kémiai átalakítás után (cseppfolyósítás, elgázosítás), folyékony üzemanyagként vagy éghető gázként

– alkohollá erjesztés után üzemanyagként

– növényi olajok észterezésével biodízelként

– anaerob fermentálás után biogázként.

A biomassza energiahordozók kis- és közepes teljesítményű decentralizált hő- és villamos energiatermelésre, valamint motorhajtóanyagként hasznosítható viszonylag alacsony energiasűrűsége miatt.

A biomassza tüzelésre használásakor az egyik legfontosabb a fa fűtőértéke, ami függ a víztartalmától, valamint a fafajtól is.

A biotüzelőanyagok elégetése ritkán történik eredeti formájukban, fajtától függően előkezelést igényelnek, például: darabolás (aprítás, őrlés, szecskázás), tömörítés (bálázás, pogácsázás, pelletálás). A brikettálást, valamint a pelletálást általában szárítás követi, hiszen

Vegye fel velünk a kapcsolatot!

Érdekli valamelyik szolgáltatásunk? Többet szeretne tudni róla? Írjon nekünk!
Üzenet küldése